Címke: utazás

Hát eljött a pillanat az én drága párommal közösen írunk egy bejegyzést, nem másról mint a nyaralásról. Njivice, Krk szigetén. Igen a nyáron volt, de hát most jött el az ideje (értsd most vettük rá magunkat, hogy belevágjunk). Nem lesz rövid és próbálok sok képet feltenni, remélem másnak is megtetszik majd a hely (és nem akkor megy mikor mi ).

Több postban fogjuk leírni az élményeinket, van amelyiket főként én (mert önző vagyok ) és lesz amit főként a Berni fog megírni, hisz 10 napot voltunk ott és most, hogy az első nap végére értünk másfél órányi gépelés és sok oldal után, rájöttünk, hogy egyben lehetetlen lenne mindent leírni.

Hát vágjunk is bele…

… egy hűvös nyári reggelen …

A pulcsik láttán nem sok jóval kecsegtet a reggel, de azért mindenki nagyon ment volna már. Persze kiscsaláddal vágtunk neki, apám jó kis Seatával. Hajnalban még Ő vezette, mert hát én azt sem láttam mibe ülök be.

Nos, a magyar utakról nem ejtenék szót, habár egy kicsit mégis.

Ugyanis megálltunk enni, és hát mi fontosabb az utazásnál? HÁT AZ EVÉS! Persze azt hiszem ezzel a véleményemmel egyedül vagyok. (kérdő nézés, az asszony nem érti, majd nevet )

Na de itt már közel a határ … a határ, ami elválasztja a mi országunkat a világtól. Itt Pesten a tél közepén könnyen úgy emlékszik az ember, hogy két teljesen más világot választ el. A rosszat és a jót, de azért nem ilyen éles a vonal, hisz a Balaton környéke is szép … meg egy Skoda is szép … de azért csak egy Ferrariba érzi jól magát az ember (ezzel a véleményemmel is egyedül vagyok, hisz Berni sok időt töltött ott, nekem sajnos kimaradt, de lehet azt is pótoljuk majd)

De nézzük csak azt a Horvátországot, ahol a Kuna a menő és a Hvala a köszönöm. Hegyek, völgyek, mindent körülvevő autópálya!

Fura mód a Horvátok tudják hová kell alagutat fúrni, és hová kell hidat építeni. Adnak is nevet mindegyiknek. Nem árt, ha a sofőr az utat figyeli, esetleg váltogatják egymást, mert Zágráb után az út nagyon szép lesz! Hegyre fel, völgybe le, alagúton át. Az ember csak bámul ki az ablakon, nézni a hőmérsékletet ami 23 és 35 fok között ingadozik, attól függően, hogy milyen magasan járunk.

Sajnos van egy szakasz, amit nem az autópályán kell megtenni. Habár a sajnost erős idézőjelekbe tenném, mert a kilátás, a táj … huh … (zerge baszta ösvény) aki szeret vezetni, annak is kihívás, mert kanyarok és szakadék az van, na meg persze 100 al szembe jövő helyi autós is.

Azért félni nem kell, de nem árt erősen koncentrálni, hisz könnyen ilyen és ehhez hasonló látvány tárulhat elénk, ami mellett nehéz az útra koncentrálni

Ez itt már már a célegyenes is lehetne, de a zergék nem mentek ilyen célirányosan, úgyhogy lesz itt még kis kavargás, de megéri, hogy aztán tényleg a célegyenesben

eljussunk a hídig. Ha már ott vagyunk, akkor az már a Krk bejárata. A Horvátok nem hülyék, tudják miből és mennyi pénzt lehet kicsikarni, így hát a hídnál hídpénzt szednek. Persze nem több ezer forintot, hogy a fene ne jöjjön, hanem egy kisebb összeget (és hát szerencsére itt a Berni hogy emlékezzen helyettem is) csak befele szednek pénzt.

 

 

Már maga a híd is érdekes. Jó hosszú, egész magasan van, letekintve kis öblöket, egy két házat vagy épp egész falut láthatunk. A végén a hegybe vágott úton haladunk, hogy aztán leeshessen az állunk attól a látványtól, ami a szigeten vár minket.

 

 

 

Persze, megint csak egy okos ember álmodhatta meg az utat, hisz amint leérünk a hídról egy pihenő, megálló van, ahol lehet kicsit nézelődni.

Innen eléggé szép kilátás nyílik a sziget északi felére, Rijekára és a helyi olaj finomítókra. Igen, sajnos van nem egy olyan finomító a környéken, aminek azért előnye is van. Valószínűleg itt nem a helyi politikusokat fizetik le, hanem a környezet megóvására adják a pénzt.

Nagyon szép a környék, friss a levegő és a több órányi autókázás után nagyon jó itt kicsit megállni (aki most azt gondolja, hogy miért nem álltunk meg az autópályákon lévő pihenőkben, annak elmondom, hogy Horvátországban nincsenek ilyen pihenők, csak a leállósáv szélesedik ki itt-ott, ahol WC-t senki se várjon! Azt csak a benzinkutaknál lehet találni)

Megérkeztünk Njivicebe. Egy kis falu a Krk szigeten, ahol leginkább apartmanok és egy nagy szálloda van, sok tenger parttal!

A apartman ahol megszálltunk nem volt valami fényűző, de kit érdekel? senkit, itt ilyenek a normális apartmanok (hozzátenném ez azt jelenti, hogy egy magyar apartmannál 1000x igényesebb volt!). Alig 5 percre a parttól, rálátással a tengerre és a szemközti hegyekre.

Akár motort is bérelhettünk volna, vagy biciklit, mert a tulaj azzal is foglalkozott és ahelyett, hogy ezt jó drágán kötelezővé tette volna, azt mondta, ha kellene bármi, akkor jelentős árengedménnyel vihetjük is.

Habár nem vettük igénybe a szolgáltatást, azért nem árt tudni, hogy ilyenre is lenne lehetőség. Nem mintha egy könnyed sétával nem lehetne bejárni az egész helyet.

Gyorsan lepakoltunk és már mentünk is a partra, ahol hova is vitt volna az utunk először, ha nem a kajáldába. Nyam nyamm, tartva magam az elhatározáshoz, megkóstoltam a kagylót.

Finom volt. Meglepően jó (Berni csinált itthon is! )

Persze az étterem sem valami füstös lebuj, ahol csak horvátul szolnak pár szót az emberhez. Magyar étlap (ez amúgy kb. mindenhol van) és magyarul beszélő pincér. Megjegyzem a tulajdonos is mindig ott van, és magyarul köszön az embernek (igen, mert vannak annyira intelligensek, hogy felfogják, milyen nyelven tanakodsz az étlapon )

A pincéreken kívül a hely is kiváló. Egy “sátor” aminek nincsenek oldalai, így könnyed szellő járja át, a kilátás pedig (mivel 10 méterre van a parttól) a tengerre nyílik. Aki erre jár annak érdemes betérnie, csak menjen végig a parton, a strand után van 1 szálloda, noh, ez után, a kanyar előtt találja az éttermet.

Ha már a tengerről volt szó … egy Iphone al készült hirtelen kép arról, hogy hogyan is néz ki ott a tenger.

 

Hát így és ez a kikötő rész! Persze nem hatalmas tankerek és hadihajók részére, de azért van benne élet és ez az egész környékre jellemző! Nem csak itt ilyen. Nagyon szép a víz, habár annál hidegebb

 

 

 

 

 

 

Ez volt az első napunk, nem kevés minden történt, de hát itt nem is nagyon lehet tétlenkedni, nagyon szép hely, sok látnivalóval, ahol aztán igazán ki lehet kapcsolódni, lehet punnyadni az árnyékban, vagy épp lovagolni a hullámokon és ahogy majd a többi nap leírásából kiderül, nem csak Njiviceben van itt élet